"Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja." (Róm.14,19)

     Lehetne akár valamelyik mai világszervezetnek a mottója ez az ige, csak hát nem divat a mi időnkben Szentírást idézni a keresztyén egyházak keretein túl. Első olvasatban úgy tűnhet, hogy Pál apostol valami kellemesen lágymeleg feloldását javasolja mindenféle ellentétnek és háborgásnak, azonban szó nincs semmiféle elvtelen önfeladásról. A békességet és épülést Krisztus mértéke szolgálja. Ez az, amiről nagyon könnyen megfeledkezik, vagy lemond a huszonegyedik század embere. A kiüresített, krisztustalanított békesség és építkezés csupán homokvár a sima tengervíz mellett, amit az első hullámverés lerombol. Meglehet, hogy a békességért és épülésért fel kell adni önmagunkat, de soha ne adjuk fel Krisztust! Ma is ő legyen mindenünk mindenben. Ámen.