"Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem." (2Kor.12,9b)

     Kétségtelen, hogy az erőtlen ember  inkább hajlamos Krisztus erejének a befogadására, mint a magát erősnek érző. Hiszen ahhoz, hogy befogadóvá válhassunk, önteltségünket fel kell adnunk. Mégsem jelenti az erőtlenség azt, hogy készen állunk Krisztus erejének befogadására. Nagyon sok ember éppen erőtlenségébe kapaszkodik kétségbeesetten, és nem hajlandó észrevenni sem a felkínált szabadulást. Pál apostol azért tud befogadóan dicsekedni erőtlenségével, mert neki előbb mindent fel kellett adni Krisztusért. Mi pedig annyira félünk az önfeladástól, hogy még bűneinket is inkább takargatjuk, cipeljük, mintsem Isten kegyelmére bízzuk magunkat. Bűneink, hibáink, erényeink, erőnk, vagy erőtlenségünk helyett Krisztus erejéhez ragaszkodjunk, azt kérjük szüntelenül imádkozva. Ámen.