"Az Úr elküldött engem, hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját". (Ézs. 61,1-2)

Egyre inkább bebizonyosodik az a közhely, hogy ma Isten nevében és küldetésében járni, valamint az Ő hamisítatlan üzenetét hordozni, átadni nem csak nehéz, hanem egyre inkább nehezedő feladat. Küldetésünk során találkozunk kereső emberekkel, Istenre vágyó lelkekkel, életuntakkal, hitetlenekkel, csalódottakkal és mi tagadás találkozunk csalókkal is, de számunkra mégis  küldetésünk lényege ugyanaz marad: átadni Isten evangéliumát, Isten üzenetét tisztán, hamisítatlanul és elfogulatlanul. Beszélnünk kell eközben az Úr napjáról. A napról, amely az Úr kegyelmének, de ugyanakkor az ő bosszúállásának a napja is. Ezt csak az érti meg, aki figyelt Istenre, evangéliumi hittel ragaszkodik hozzá, mert számára ez a nap és alkalom nem a félelmetes bosszút jelenti csupán, hanem a kegyelemmel teli nagy pillanatot. Fontos ezt a hírt még a hátra lévő földi életünk idejére alkalmas idővé szánni, hiszen nem tudjuk, hogy számunkra mely pillanat lehet e földön az utolsó. Azt viszont jó érezni és tudni, hogy csodálatos élet az Isten küldetésében járni és élni, azért mert  majd egyszer odaát megköszönhetjük személyesen Istenünknek ezt az életet, mint tőle kapott megbízólevelet. Ámen.