"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Krisztusban, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb." (Kol.2,7)

     Egy olyan folyamat áll előttünk, amelynek kezdete jól körülírt, de a vége meghatározhatatlan. "Nem gondolom, hogy már elértem volna..." mondja  máshol az apostol, és vele együtt kell elgondolkodnunk, hogy hol is tartunk a Krisztusban való felépülésben? Valószínűleg mindannyian Kőmíves Kelemenekként szenvedjük reménytelennek látszó küzdelmünket, hogy tudniillik amit a hit felrak estére, azt a bűn lerontja reggelre. Mindaddig tart ez, amíg életünk falába be nem építjük az áldozatot önként vállalt Krisztust. Ott ahol nem a karrier, pénz, hatalom, vagy egyéb önző cél, hanem Krisztus a kötőeleme az életnek, semmilyen hatalom azt le nem rombolhatja, hanem egyre bőségesebb hálaadással közelít az ember a mennyei Atyához. Ámen.