"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr." (Zsolt. 41,2) 

Teljes nincstelenségben élők viszonylag kevesen élnek körülöttünk, de olyanok, akik valamiben hiányt szenvednek, nagyon sokan.  Csak észre kell vennünk, ha elég figyelmesen szemléljük a környezetünket. Ha pedig észrevettük, nem csak gondolni kell rájuk, hanem tenni is kell értük. Isten szava szerint ez boldoggá teszi az embert. Kettős boldogság jut annak, aki így cselekszik. Egyrészt megtapasztalhatja azt a csodálatos érzést, amit egy hálás szempár csillogása, egy köszönetet kifejező őszinte kézszorítás, egy halk hálaszó jelez. Másrészt, az Úr ígérete szerint, így lehet azzal a boldog tudattal élni, hogy, ha én kerülök bajba, ha én szenvedek majd bármiben hiányt, akkor az Úr megmentő hatalma és gondviselése az enyém. Ámen.