"Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk." (Kol.1,3)

Az újkenyéri hálaadás hetében nem távolodik el szívünktől a hála érzése. Az ember hálálkodása viszont nem lehet csupán egy vallásos "köszönöm". A hála mindig a szívből jövő -szinte leírhatatlan- érzés, amely túlcsordul mellkasunkból, és ezt pedig Istennek szánjuk és juttatjuk imádságunkban. Hálát adni Istennek viszont bármikor lehet és bármiért, avagy bárkiért lehet, hiszen az éppen azt jelzi, hogy tudjuk, kinek kell megköszönni mindent, és kinek kell örvendeni szívünkben. A mai napon is adjunk hálát Istennek, az ige szerint, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenért, ami örömként túlcsordul szívünkben. Ámen.