"Istenünk az Úr ne hagyjon el bennünket és ne vessen el magától". (1Kir 8,57).

Van aki nélkül lehet, de nem szabad élni, tanította egy régi mondás. Ezzel pedig egyet érthet az, aki tudja már, hogy mit jelent a veszteség (nem üzleti-gazdasági értelemben).  Nagyban meghatározza lelki világunkat az elengedés úgy is, mint az attól való félelem is. Mert az, hogy kinek a jelenléte segít át és ölel magához a kritikus pillanatunkban avagy kinek az oltalma segít át a veszteségeken, a magány avagy a betegség félelmein, nos az kétségtelen. Nincs is nagyobb magány, mint az Isten nélküliség tartották a régi öregek. Mi pedig ezzel egyet is érthetünk. Ezért mai igénket olvashatjuk imádságos mondatként, avagy személyes kérésünkként úgy hogy: Istenünk ne hagyjon el bennünket és el ne vessen magától! Ámen.