"Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek." (Zsid. 12,3)

 Elkeserítő, ha kiderül, hogy testi erőnlétünk túl kevésnek bizonyul egy kitűzött cél megvalósításához. Ha nincs kellő szellemi frissességünk, vagy nem tudunk eléggé figyelni, az is megtörténhet, hogy megvádolnak: túl szétszórtak, figyelmetlenek vagyunk. Ilyenkor vagy a testi, vagy a szellemi fáradtságunkra panaszkodunk, de jól tudjuk, hogy mindkettőre van orvosság. Egy alapos pihenés után újra "pörgünk".

 Mi történik ha lelkünk fárad el? Egyáltalán mitől fáradhat el a mi lelkünk? A sorozatos kudarcok, a vádak, a kételyek, a szeretetlenség, a kilátástalanság, az elégedetlenség mind-mind elősegíthetik, hogy csüggedés telepedjen a lelkünkre. A lélek felüdítéséhez is elegendő vajon, egy alapos pihenés, egy hosszabb szabadság, pár nap boldog "semmittevés"?

 Isten igéje arra tanít, hogy lelki békességünket ő szavatolja, Krisztus az orvossága. Gondoljatok rá ma is, "és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban" (Fil. 4,7). Ámen.