"Mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt." (Róm. 10,12)

 A felekezetek közötti megbékélésre és a keresztyén egyház egységére vonatkoztatott, a klasszikus görög nyelvből származó, ökumené kifejezés eredetileg a lakható, az élhető világot jelölte. Pontosabban a földrajzilag ismert világ emberlakta és a korabeli civilizáció által meghódított területeit illették, ezzel a megnevezéssel az ókorban. Nagyon leegyszerűsített laikus értelmezését is sokszor hallottam már. Lényegében kisebb-nagyobb eltéréssel, valahogy így: "Elvégre egy Istent imádunk!" Ez jól is hangzik és látszólag igénk is alátámasztja. A megbékélés és a keresztyén egységre törekvés terén mégse történt előrelépés. Mindenki elégedett a hitgyakorlattal, amit helyénvalónak tart, vagy a szívének kedvesebb. Könnyen lehet, hogy az ügy érdekében csak annyit kellene tenni, amire az ige is biztat: segítségül hívni az Urat, "...mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak." (Mt. 5,45) Kegyelme és bőkezűsége betölti életünket. Áldjuk ma is érte!

 Ámen.