"Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott." (Zsolt 33,12)

A személyes, az egyéni boldogság és boldogulás fontos szerepet játszik életünkben. Érzéseket és átélt eseményeket tudunk elősorolni, amelyek boldoggá tesznek, terveket és elképzeléseket, amelyekről úgy gondoljuk, hogy azzá tehetnek. Közösségként is megfogalmazható, meghatározható boldogságunk, hiszen a szeretett családtagjaink, a kedves és igaz barátok társaságában eltöltött percek, átélt élmények gyakran biztosítják az örömöt, elégedettséggel töltenek el minket. Csakhogy ezek mulandóak, alkalmiak, olyan kapcsolatok, amelyek könnyen megüresednek, olyan boldogság-források, amelyek gyakran elapadnak. Ha ez bekövetkezik van-e ahová forduljunk? Jeremiás Siralmai alapján a próféta bizakodó szavait Vargha Tamás így formálta dalba: 

"Az Úr az én örökségem  

Azért Benne bízom,  

Mi kell nékem földön-égen  

Ha ez egy jót bírom?" 

 Személyes és közösségként átélhető boldogságunkat is, egyedül az Úr, az Isten szavatolhatja. Boldog az, aki hálaadással vallhatja ma is: 

"Ő fejünk, mi néki tagja, 

Ő a fény, mi színei

Mi cselédek, Ő a gazda,

Ő miénk, övéi mi."

 Boldog nemzet és nemzedék vagyunk, ha az Úr, az Isten elhívott, az ő kegyelméből öröksége és választott népe lettünk. Ámen.