"És várom az Urat, aki Jákób háza elől eltakarta arcát, és benne reménykedem." (Ézs 8,17) 

Akár a postmodern ember öntudatra ébredéseként is olvashatjuk a mai üzenetet. Több mint száz évvel ezelőtt a filozófus Nietzsche a modern ember talajvesztéseként határozta meg azt az állapotot, hogy az ember eljelentéktelenítette, majd "megölte" Istent. Kizárta világából. Istennek is van válasza az emberi próbálkozásra. Eltakarja arcát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs, csak azt, hogy elzárja áldásainak forrását, hagyja, hogy az ember, sőt az ő népe is a maga útját járja. Élje át és tapasztalja meg az Istentől való eltávolodás következményeit. Gondoljuk át és mérlegeljük helyzetünket. Lássuk meg, hogy nem megoldás lemondani az Úr gondviseléséről, akkor sem, ha ma a többség a krisztuskövetés útjáról letér. Legyen a mienk a próféta szava: én várom az Urat és benne reménykedek. Ámen.