"Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké." (Fil 2,10) 

Így döntött Isten, mert Jézus engedelmes volt haláláig, mégpedig a kereszthalálig. A konfirmációkor valóban térdet hajtunk, hogy testben és lélekben kifejezzük, számunkra Jézus Krisztus az Úr, az ő szavára hallgatunk, neki engedelmeskedünk. Utána következik a gyakorlati krisztuskövetésünk. Visszatekintve azonban megvallhatjuk bátran, hogy ez nekünk nem igazán megy. Hol sikerül, hol nem az engedelmesség útján járni. Mi lesz így velünk? Lesz-e részünk abban a dicsőségben, amelyben Jézus Krisztus részesült? Lesz-e örök életünk? Még mielőtt ezekben a kérdésekben bárhova elkalandozna a gondolatunk, jusson eszünkbe Jézus szava: "Nem mindenki, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt. 7,21) Legyünk ma engedelmesebbek, mint tegnap voltunk. Ez a mi dolgunk. Ámen.