"Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon." (Ézs 2,11) 

Meggyőződésem, hogy a mi Istenünk azért adta a gondolkodás képességét az embernek, hogy lehetősége legyen fejlődni. Reánk bízta a földet, hogy őrizzük. A gondolkodás által tudományok születtek és mára hatalmas eredményeket értünk el. Az űrkutatás és a nanotechnológia határai közé oly minden besorolható, ami az emberi fejlődés számlájára írható. A kérdés csupán az, hogy ismerjük-e a határainkat? Akkor amikor emberi sejtekből robotok készülnek, amelyek önmagukat gyógyítják, amikor az ember szabadon döntheti el, hogy mikor akar meghalni, amikor az ember, hogy hatalmát megmutassa, olyan fegyvereket gyárt, amelyek emberek millióit pusztíthatja el rövid időn belül. Vajon ma nem kevély a tekintetünk, amikor szétnézünk és azt mondjuk, mi képesek vagyunk magunkat megtartani. Voltak már nagy civilizációk és világra kiterjedő hatalmak, de porba hulltak. Legyünk józanok, legyünk éberek, mert csak az Úr az egyetlen hatalom, tőle jön minden jó adomány és megtartatásunk egyetlen biztosítéka a mi Krisztusunk. Ámen.