"Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat." (Zsolt. 142,4a)

 Testet, lelket próbáló ez a böjti időszak. A hivatalosan elrendelt korlátozások jobban próbára tesznek testi és lelki értelemben is, mint amikor önként tartunk böjtöt. Mostanra már kiderült, hogy mennyi áldást jelentettek, milyen fontosak voltak a naponként megtett, szokott utaink. Az iskola, a munkahely, a határ, egy üzlet, kisbolt felé vezető utaink sokszor  egyhangúnak tűntek. Vasárnaponként a templomba vezető utunk és az istentiszteletek is olyan egyformának, unalmasnak tetszettek? Most mindebből alig maradt valami. A nagy mókuskerék leállt. Együtt érzünk a zsoltárossal és tudjuk: ez az, amikor elcsügged a lélek időszaka. Az éhség, a szomjúság, a vágyakozás időszaka. Nem annyira testi, mint lelki értelemben. Hogy mikor ér véget?
 Mikor térhetünk vissza a megszokott életkörülményeinkhez. Isten megadja számunkra azt is, mert ő ismeri utunkat. Kérdés, hogy mi ismerjük-e, követjük-e az utat, amelyen Krisztus által vezet? Mert benne megvigasztal minden csüggedő lelket ma is.
 Ámen.