"Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza?" (Jer. 8,4)

 Nemrég egy idős néni elesett a konyhában. Önerőből nem tudott felállni, de jajveszékelését meghallották a szomszédok, és miután a zárt ajtón nem tudtak bejutni, értesítették legközelebbi hozzátartozóját. Ő pedig - mivel nem tartózkodott itthon - hozzánk telefonált. Emlékszem gyermekként, egy-egy esés után így vigasztaltak: katonadolog. A nénit, azonban visszás lett volna ezzel bátorítani. Neki tényleges segítségre, amint később kiderült, mentőkre is szüksége volt. Az elesettek közül, az tud felkelni, akinek van hozzá elég ereje, vagy megfelelő segítsége. Aki eltévedt csak akkor fordul vissza, ha már rájött, hogy helytelen útra tért, vagy valaki a helyes útra igazítja. 

 Ma a tehetetlenségével küzdő emberi világnak sincs más lehetősége, mint segítségül hívni az Urat, aki felemeli az elesett embert, és Krisztusban "igaz ösvényen vezet, az Ő nevéért". Itt az idő, hogy bizalommal forduljunk hozzá mi is. Ámen.