"A magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor elmentek a sírbolthoz, és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról? Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt." (Mk 16, 1-4)

A Jézust szerető asszonyok szomorúan ébredtek fel a hét első napján. Nagyon szerették Jézust, megragadta őket hatalma, gyógyító szeretete. Ezek az asszonyok azt akarták megtenni, ami tőlük telhető volt. Meg akarták kenni Jézus holttestét, kifejezve ez által is iránta érzett tiszteletüket, szeretetüket. Tudták azonban, hogy akadályba ütköznek, mert a sziklasír bejáratát egy igen nagy kővel zárták el. Mégis azzal szembesülnek, hogy valaki elhengerítette a követ. Így juthat el hozzájuk a hír: Nincsen itt feltámadott! Így találkozhat a feltámadott Úrral a magdalai Mária. (Jn 20,11-18) Mi is szomorúan ébredtünk ezen a reggelen, mert akadályba ütközünk, amikor a feltámadott Krisztus iránti tiszteletünket, szeretetünket szeretnénk kifejezni szokásunk szerint templomainkban. Sajnos az ajtók zárva vannak, de Valaki, a mi Istenünk elhárítja az akadályt. Ablakot nyit a világra különböző képernyőkön keresztül, hogy eljusson hozzánk is a hír: Jézus feltámadott! Így lehet nekünk is ma találkozásunk a feltámadott Krisztussal. Csak keresni kell a találkozás lehetőségét. Ámen. 

Áldott, meghitt családi Húsvéti Ünnepeket kívánunk:

Bancea Gábor

Hegyi István

Simon Attila

Szatmári Elemér

lelkipásztorok