„Szomorúságotok örömre fordul.” (Jn.16,20) 

Azt mondják, hogy az arcunk nagyon is elárul bennünket. Ha jó emberismerő vagy, akkor messziről meg tudod állapítani, hogy a másik ember mit hordoz a lelkében. Sokmindent elárulunk ugyanis azzal, ahogyan tartjuk magunkat, ahogyan járunk, ahogyan nézünk.  Nagyon sok szomorú embert lehet látni a mai világban. Egyik fő oka ennek az elégedetlenség és hálátlanság. A szomorúságnak okai különbözőek, de a tény igaz marad. Már ezen a helyzeten is sokat javíthatunk, hogyha személyesen elgondolkodunk, hogy a mi cselekedeteink és gondolataink következményei vettek erőt a lelkünkön. Lehet tisztulni. 

Jézus a kereszthaláláról beszélt, arról, hogy el fog tűnni a tanítványok szeme elől. Szomorúak lesznek, mert azt fogják gondolni, hogy Isten Fia elhagyta őket. Ki segít majd minket, ki bíztat minket, és ki ad üdvösséget? Húsvét után és főleg pünkösdkor vették észre, hogy egyáltalán nem hagyta el őket az Úr. A szomorúság örömre fordult. Boldog leszel, ha az élő Krisztus ad neked ma is örömet. Minden más ettől függ. Ámen.