"Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nincstelent ne sanyargassátok…!" (Zak 7,10)

     Akár szociális törvénynek, rendelkezésnek is tekinthetnénk ezt a parancsot, azonban jóval több van benne a gondoskodásnál, modern fogalommal élve a szociális háló kialakításánál. Isten erkölcsi parancsot ad az övéinek, ez a parancs pedig készenléti állapotba helyez bennünket elsősorban önmagunkkal szemben. Hajlamosak vagyunk ugyanis önmagunkat másokhoz mérni, és a ranglétrán alattunk állókat lenézni. Isten pedig a lenézetteket választotta ki, hogy senki se dicsekedjék őelőtte (1Kor.1,28-29). Ennek fényében kell megfogalmaznunk önmagunk számára, hogy mit akarunk elérni ebben a földi életben? A szomszédnál többet, vagy hogy özvegy, árva, jövevény és nincstelen Isten feléje kinyújtott kezét lássa bennünk? Adjunk hálát minden szolgálat lehetőségéért. Ámen.