„Menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.” (2Sám 22,3b)

A hatalomhoz jutás, a vagyon gyűjtése, egy magas társadalmi pozíció megszerzése vagy éppen ezek megtartása legtöbbször csak agresszióval érhető el.  A saját akarat érvényesítése a családban, egy nagyobb közösségben általában szintén erőszakosságot eredményez. Úgy látszik ez a világ törvényszerűsége. Dávidnak Saul király és emberei elől kellett meneküljön, akik készek voltak életére törni, mert féltette a király a trónját, hatalmát, vagyonát, kényelmét. Dávid azonban hálát ad, ugyanakkor bizonyságot tesz arról, hogy az erőszakosság elől és az azzal járó félelmével az Úrnál talált menedéket, de nem csak menedéket, hanem szabadítást is. Világunkat, életünket át meg át járja az erőszakosság. Fizikai agresszió, lelki terror, elnyomás, sárba tiprás, megalázás, a megfélemlítés számtalan fajtája. Jó nekünk hallani, és szükséges elmondani mindenkinek és mindenhol, hogy ezekből és ezekkel Istenhez lehet és kell menekülni, mert a mi Urunk, akit követünk, a Szabadító. Az a mi hitünk törvényszerűsége, hogy aki Krisztushoz menekül, általa nyer szabadítást. Ámen.