"Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!" (2Krón.14,10c)

A Krónikák könyve világosan leírja, hogy az Izraelben és Júdában uralkodó királyok miképpen viszonyultak Istenhez. Egyetlen igaz mércével méri őket a szentíró: istenfélő vagy istentelen királyt ismer. Az istenfélő királyok idején békesség volt, és épült az ország. A bálványozást megtiltották és eltörülték. Ha pedig harcban kellett megvédeni az országot, akkor az Úr nevében harcoltak. Azért, mert tudták, hogy az Úr különösen vigyáz azokra, akik az ő nevében harcolnak. Innen van az a meggyőződés, hogy nem lehet veszíteni abban a harcban, amely Isten ügyéért folyik. Természetes dolog imádságban erre hivatkozni, és ezt teszi Asa király: Uram, mutasd meg az ellenségnek, hogy hiába harcolnak ellened.

Milyen áldás lenne, ha vezetőink Isten útját követnék. Milyen áldás lenne olyanokkal együtt harcolni a gonoszság és igazságtalanság ellen, akik az Urat követik. Milyen jó lenne Istenhez térni, az Ő ügyét képviselni, a szeretet áldását közvetíteni mindenki fele - milyen jó lenne Istennel győzni. Keressük meg csendes imában, és nyerjünk bátorságot mindennapi küzdelmeinkhez. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Ámen.