"Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róma 8,31b)

    Feltételes, és költőinek is tűnik az apostol kérdése. Betéve tudjuk a választ, és úgy látjuk ma is, hogy a keresztyén ember magatartása, viselkedése, a Krisztus-követők életvitele a mi logikánk szerint, természetesen nem válthat ki igazán veszélyes ellenszenvet senkiben. Viszont azt is tudjuk a történelemből, hogy Pál apostol korában rengetegen testi és lelki sérelmet, üldöztetést, rágalmat, sőt halált kellett Krisztusért elszenvedjenek. Ráadásul tudjuk, hogy békességre törekedtek, egymással szeretetben éltek, tiszteletet tanúsítottak mások iránt is, mégsem illettek a korabeli társadalom arculatába.

  A kérdés ma már korántsem olyan költői, mint egykor. Mert, némelyek talán joggal vannak ellenünk. Jogos az ellenszenvük, ha "szent felsőbbrendűség", a "beavatott hívők" gőgje árad belőlünk. Jogos, ha szeretetünk és szolgálatunk személyválogató. És jogos, ha az alázatos Krisztus-követést rátarti hagyományápolássá fokozzuk le, amely miatt "a betű megöl" - hacsak - a Lélek meg nem elevenít. "Ha Isten velünk..." - néha még ezt is feltételesen mondjuk, mint ami velünk is megtörténhet. Időszerű lenne végre teljes szívvel hinni Benne. Ámen.