"Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége..." (Ézs. 9,6a)

  Emberi elképzelés szerint egymást kizáró fogalmakat rendel egymás mellé ebben a kijelentésben a próféta. Az uralom növekedése, vagy növelése - a történelem tanúsága szerint - rendszerint békésnek egyáltalán nem nevezhető eszközökkel és praktikákkal érhető el. Talán ma már ritkább a zsákmányért, területekért, altalajkincsekért vívott véres háború, de a kíméletlen harc továbbra is mindennapos. A tárgyalótermekben, a piactereken, a termelésben, a börzén, a médiában. Lényegében a cél is ugyanaz: a növekedés. Erre hajt az ember. 

   A béke pedig - ilyen értelemben - igencsak véges és bizonytalan. Még a lelki, belső békességünk is az. Ma még nyugodt vagyok, még átlátható az életem, de lehet, hogy holnapra már teljes a zűrzavar körülöttem és bennem. A látszólag lehetetlen dilemmát Pál apostol így oldja fel. "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Gal. 2,20b) Ő a mi Urunk és igazi békességünk! Adjunk hálát érte. 

   Ámen.