"Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye." (Zsolt. 9,19)

    Különös értékrend szerint épül fel emberi világunk, az a társadalom, amelyben élünk. Többnyire úgy tartjuk, hogy ez nagyon is igazságos. Mert, aki igyekszik, aki jobbra, szebbre, kényelmesebbre törekszik, azoknak meg van rá a lehetőségük, hogy - így szoktuk mondani - megvalósítsák önmagukat, álmaikat. Néha azzal álltatjuk magunkat, hogy egyik-másik embernek azért nem sikerül, mert nem is igazán akarta, nem igyekezett eléggé, mert elszalasztotta a legnagyobb lehetőségeket. Könnyen elfeledjük, leírjuk azt a "szegényt" és azokat az "elesetteteket", akik eleve hátrányból indulnak. Besoroljuk egy olyan "láthatatlan" kasztba, amelyet nem fontos észrevenni, amelyre nem lehet folyamatosan figyelni. Az értékek, tehetség, munkaerő piacterein nem egymásra figyelünk, hanem a képességekre, eredményekre, teherbírásra. A zsoltár viszont reménységet adhat nekünk is, hogy Isten előtt nincs értéktelen ember. Nem járt még várt eredménnyel az igyekezeted? Nem lettél gazdagabb, tehetősebb? Ne csüggedj, nem vagy elfeledve. Isten számon tart téged is. Bízzál benne. Ámen.