„Hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3,16)

Az ige felszólításának nem mindig lehet engedelmeskedni - gondoljuk. Van ugyan, hogy amikor rendben mennek a dolgaink, szép és áldott napunk van, valóban eszünkbe jut egy hálaadó ének és egész nap azt halljuk bensőkben felcsendülni. Akár dúdoljuk is, szinte önkéntelenül. Sokszor azonban az életkörülmények, a ránk szakadó feladatok, a napi rohanás közben még fellélegezni sem tudunk, nem hogy hálaadó éneket énekelni szívünkben Istennek. Istennek! Ez a kulcsszó, és máris újra gondolhatjuk az ige felhívását. Ha Istenre figyelünk, munkájára és jelenlétére életünkben, hiszem a legínségesebb időkben és a legsűrűbb napokban is találunk okot a hálaadásra. Ha áthelyezzük a súlypontot magunkról, az Úrra, megváltozik a hangulatunk. Keressük ma is az okot, hogy szívünkben felcsendüljön Isten felé a hála dallama. Ámen.