„És amikor [Jézus] asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték…” (Lk 24,30–31)

Csodálatos tapasztalat, amellyel megajándékozta az emmausi tanítványokat az Úr. Megnyílt a szemük és felismerték az Úr Jézust. Ott ült az asztaluknál, beszélgetett velük, Az, aki legyőzte az ember legnagyobb ellenségét, a halált. Milyen jól tették azon az estén, hogy kérték a számukra akkor még ismeretlent, hogy maradjon velük. Jézus jelenléte a szomorúságukból, elkeseredettségükből, reménytelenségükből kiemelte őket és örvendező, boldog emberekké váltak. Ez a csodálatos tapasztalat azóta megsokszorozódott, mert Jézus Krisztus a maga jelenlétét ajándékozza nekünk. Milyen jól tesszük ezen a reggelen, hogy mi is kérjük, a számunkra már jól ismert Urat: Maradj velünk, Urunk! Nyisd meg a szemünket, hogy ismerjük fel ma is jelenléted csodáját. Bár lenne miért szomorkodni, a világ szolgáltat okot arra, hogy elkeseredjünk, de te tégy minket örvendező, boldog emberekké. Ámen.