"Káléb ezt mondta Józsuénak: Társaim... megrémítették a nép szívét; én azonban hűségesen követtem Istenemet, az Urat." (Józs. 14,8)

    Gyarló az ember. Azt szeretné, ha kitartó munkáját, igyekezetét, hűségét, teljesítményét mindig siker koronázná. Az iskolától, kitűnő bizonyítványt. A munkahelyen, hivatásában a teljesítményéhez méltó bérezést és elismerést. 40-45 év hűséges szolgálat és fáradozás után méltányos nyugdíjat várunk. Mert "méltó a munkás a maga bérére".

  Káleb és Józsué találkozása sokkal több, mint két veterán találkozója, 45 év elteltével. Több, mint a Kánaánba küldött felderítők történetének nosztalgikus felidézése. Isten tanácsára, Mózes tizenkét embert küldött ki, akik visszatérve beszámoltak a népnek. Némelyek "...megrémítették a nép szívét", csak ketten hittek Isten tervében, a vállalkozás sikerében. Józsuét már többre bízta Isten. A választott nép vezetője lett. Kálebről viszont semmi hír, egészen addig, amíg Józsué elé nem áll, az emberileg jogos igényével, hogy a Hórebet kérje örökségül. Erejére, bátorságára, hűségére hivatkozik, majd azt mondja: "Talán segít az Úr!"
   Gyarló az ember. A siker elsődleges feltétele nem a mi igyekezetünk, hanem Isten áldása és kegyelme. Kérjük hittel és legyünk hálásak érte! 

   Ámen.