"Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett." (Zsolt.32,1)

      Rengeteg boldogtalanságot eredményez, hogy az ember nagyon nehezen tud megbocsátani, "eltörölni" mások vétkét pedig gyakorlatilag képtelen. Ott marad az emlék, ami nagyon gyorsan aktiválódik, ha úgy hozza a helyzet. Nagyon erős érzelmi kötelék kell fennálljon ahhoz, hogy viszonylag könnyű legyen a megbocsátás, és az emlékek megszépüljenek. Ha nem élem meg, hogy én magam meg tudok bocsátani másnak, és el tudom felejteni a vétkét, akkor el sem hiszem, hogy Isten és ember megbocsáthat nekem, és nem csak ideiglenesen teszi félre a számonkérést. Így pedig folyamatos gyanakvással élek, kizárva a feltétlen szeretet lehetőségét, ezzel együtt a boldogságot is. De nem kell ennek így történnie, hiszen Isten feltétel nélküli szeretete és ingyen kegyelme minden napot az újrakezdés, a szeretet, a boldogság lehetőségeként kínálja számunkra. Fogadjuk el, éljünk vele boldogan! Ámen.