"Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? - így szól az Úr!" (Jer.23,28)

A napokban sokszor előfordult, hogy az igére, Isten teremtő szavára irányult a figyelem éppen azokon az igéken keresztül, amiket olvastunk. Valami nagyon fontosat akar ezzel tanítani. Éppen azt, amit így fogalmaz meg az ige: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. Vannak álmodozók, álomlátók. Mindig vannak hamis próféták.  Isten álmaikban is közölte magát a prófétákkal, sőt a pünkösd egyik csodája az is, hogy minden emberrel közli magát a Lélek által. A felismerés nagyon lényeges, ahogy régen Sámuel esetében. Felismerni azt, hogy Isten szólított meg. Pontosan engem, személyesen szólított meg, hogy menjek és cselekedjem az Ő akaratát. Először is tudatosítanom kell, hogy Isten igéje élő és ható. Hálát kell adnom, hogy rám is bízta az ige hirdetését. Végül éreznem kell, hogy ezzel valamit kezdenem kell: magamon először, aztán átadva másnak is, mint életmentő gyógyszert az üdvösségre. Munkára fel! Ámen.