"Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr..." (Jer. 9,22–23)

Közhelynek tartjuk, ha valaki arra hivatkozik, hogy számára az élet bizonyult a legjobb tanítómesternek. Személyes élettörténetek mellett, a népek, a nemzetek, az országok története is gyakran azt igazolja, hogy ha nem is annyira jó, de igencsak szigorú tanító az élet és a történelem. Izráel népe többszörösen megtapasztalta ezt. Ezékiás király korában, az északi országrész, Izráel lakói, már egy ideje fogságba kerültek. Júda királysága és Jeruzsálem viszont egyelőre békességben él. Ezékiás betegsége idején követek érkeznek Babilonból. A király pedig dicsekszik az ő hatalmával. A palota és kincstár gazdagságával, a Salamon templomának szépségével, népe kultúrájával és haderejével. Jeremiás próféta által ezt a hiábavaló, fennhéjázó magatartást, a gőgöt - ahogy "székelyül" mondják a "bőcsködést" - ítéli el Isten. Mert a történelem és a személyes életek nagy-nagy tanulsága az, hogy egyetlen okunk van a dicsekvésre. Mégpedig az, hogy értjük és tudjuk, hogy az Úr, az Isten. Ő az igazi Úr, a mi életünk és történetünk felett is. Hála érte! Ámen.