"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!" (Fil. 4,4–5)

    Élettapasztalata alapján a legtöbb ember úgy tartja, hogy ha létezik is állandó és teljes öröm, azt nem itt, nem a földi létben lehet elérni. A 90. zsoltár szerint az ember élete - "hetven, vagy ha feljebb nyolcvan esztendő" - egyrészt telve van hiábavaló fáradsággal, másrészt gyorsan eltűnik. Nem is tudunk igazán az örömre, a boldogsága figyelni, mert vagy elbizakodottak, törtetők vagyunk, vagy nyűgösek, aggodalmaskodók, kételkedők. Van, akit nyomaszt az, hogy a boldogság nem hull csak úgy az ölébe. Más, viszont hányaveti módon azt vallja, hogy a boldogságra nem lehet senkit kényszeríteni. Mindig, pontosabban "mindenkor" vannak a pillanatnyi örömnél, a percnyi boldogságnál fontosabb teendőink, sürgősebb ügyeink. Az önmagát hajszoló emberi gondolkodásmódnak parancsol megálljt az ige. Isten, nem a lehetetlent kéri, sem a filippi gyülekezettől, sem tőlünk, amikor az apostol által, állandó örömre biztat. Csak emlékeztet arra, hogy az állandó öröm, a szelíd nyugalom forrása mindenkor az Úr közelségéből ered. Ámen.