"Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket." (1Móz.1,27)

Az ember küldetésben van. Nagykövet a világban, Isten megbízottja. Méltóságot nyert abban, hogy Isten képmását hordozhatja. Aki ennek tudatában van, az mind vigyáz a teremtett világra, nem marad közömbös ha rombolják vagy szennyezik azt, felelősen tekint minden egyes dologra, ami a teremtésben előállt. Csodálattal kellene eltöltsön bennünket ez a tudat: így vagyunk Isten gyermekei. A zsoltáros is elmondja, hogy gyönyörű és nagyszerű a teremtett világ: micsoda az ember, hogy Istennek gondja van rá? Egy szójáték segít talán: ha a világban és emberekben uralkodó nagyképűséget felváltaná az istenképűség tudata, akkor boldogabb lenne a világunk. Így akarta Isten: férfivá és nővé teremtette az embert. A férfi maradjon férfi, és a nő maradjon nő. Csak ebben a szerepben tud kiteljesedni életük, csak azért is, mert Isten jobban tudja. Ámen.