"Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!" (Zsolt.28,9)

A zsoltárokban gyakran olvasunk arról, hogy végső elkeseredésben, a mélységből kiáltanak Isten fele. Ebben a négyszeres kérésben nem ezt érezzük. Valami nagyszerű lenyomatát látjuk annak, hogy az imádkozó már rég meggyőződött Isten szeretete felől, és tudja, hogy lelkesen kérni lehet tőle. Mintha Jézus tanítását tudná távoli időben: kérjetek és adatik néktek. Ma az Ő kegyelméből nyertünk új napot, tudunk-e bizalommal, lelkesen hozzá fordulni és kérni, hogy segítsen? Mit kérünk? 

Isten népéhez tartozunk hit által. Segítséget kérünk tőle. Vizsgáld meg szívedet, mire van igazán szükséged? A mondás szerint a gazdag Isten a szegény embernek sok mindent adhat, de csak azt ami az üdvösségére válik. Az áldás az egyik legnagyobb dolog. Útra soha nem indultak áldás nélkül. Kellett a szülők áldása, szívük szeretetének bizonysága, hogy a gyermek boldog legyen. Kell az Isten áldása. A napokban esténként a templomainkban is kérhetjük ezt az áldást. Volt időszak, mikor furcsamód nem a nyáj maradt pásztor nélkül, hanem a pásztor nyáj nélkül. Térjetek vissza templomaitokba! Isten a pásztorunk Jézusban, és Ő bizonyára gondot visel rólunk. Áldott legyen szent neve! Ámen.