"Mivel ő, a Szent hívott el titeket, ti is szentek legyetek egész magatartásotokban." (1Pt. 1,15)

 Sokszor hallottam, többnyire szólásmondásba csomagolva, hogy az alapvető társadalmi viselkedés szabályait otthon, a családban kell elsajátítani. Gyermekként, fiatalként, szinte minden távozáskor elhangzott a tréfás megjegyzés szüleim részéről: "Vigyázz! A híred nehogy hamarabb hazaérjen mint te." A közvélemény ugyanis a jólneveltség, tisztességes viselkedés, becsületesség, vagy segítőkészség ügyében nem csak az egyes ember bizonyítványát állította ki esetenként, hanem egyúttal a közösségét is, ahonnan jött, ahol felnőtt.

 A keresztyén magatartás normáit, a Krisztus követőinek viselkedését - Péter apostol szerint - még az általános viselkedés szabályoknál is szigorúbb mérték szerint ítéli meg a társadalom. A viszonyítási alap, ugyanis nem a közösség (felekezet, gyülekezet) hanem az elhívó Úr személye. Ő a Szent, a hibátlan (bűntelen), a "tökéletes ember" eszményképe. Mennyire határozza meg mindez a benne hívők viselkedését? A legszebb feleletet ma is magatartásunkkal adhatjuk erre a kérdésre. Isten Lelke vezessen ebbéli igyekezetünkben. Ámen.