"A mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen." (1Jn. 1,3–4)

 Nagyszerű dolog, ha egy családban, egy gyülekezetben, ha kisebb és nagyobb közösségekben teljes öröm van. Úgy tartjuk, hogy egy családban a férfi és nő, a szülők és gyermekeik, a testvérek közötti felhőtlen kapcsolat alapja a szeretet. Érdekes módon mindez nem magyarázható, sem az utóbbiak közti vérségi kötelékkel, a férj és feleség tartós házassága pedig nem magyarázható az olthatatlan szerelemmel. Van, és feltétlenül kell lennie, valami többletnek, amely nyomán mosoly, boldogság, teljes öröm fakad. Egy megmagyarázhatatlan és részben láthatatlan kapcsolat szavatolja az igazi közösséget - vallja az apostol. Egy gyülekezeti közösségben ez még érthetetlenebb. Hogyan találhat egymásra abban az idős és fiatal, az erős és gyenge, a tapasztalt és tapasztalatlan, az egészséges és beteg, a fáradtak és felfrissültek? Csakis úgy, - írja János apostol - hogy egyenként és együttesen közösségben vannak az Atyával, és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Vasárnap van, közösségben erősíthetjük ma is hitünket. A teljes öröm pedig, majd jön magától, Isten kegyelméből.

 Ámen.