"Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr!" (2Móz.14,13a-b)

Az Egyiptomból való szabadulás mély nyomot hagyott a választott nép lelkében. Hosszú évszázadokon át zengett a dicséret zsoltárban, hitvallásban, bizonyságtételben. A szabadítás Istenét dicsérték. Amikor látták az ellenséget, szembesültek a veszéllyel és félelemmel telve elveszítettek minden reménységet, akkor szólalt meg Isten szolgája: Ne féljetek! 

Naponta harcol az ember. Küzdőtér az élet. Valamitől szabadulunk, valamilyen történetbe bekeveredünk, félelem fogja el lelkünket, és valamilyen biztos megoldást, biztonságot keresünk ösztönösen. Hívő és hitetlen másképpen látja az élet történéseit. Sokszor vagyunk mi magunk is a meghátrálás, a lemondás emberei. Utólagosan szégyenkezünk is miatta. Megfogadjuk, hogy következőkor más lesz, de az sem biztos. Mondják, hogy zuhanó repülőben nincs hitetlen ember. Talán a veszély, a harc komolysága mindannyiunkat Isten felé irányít. Legyen erős szívünk ma is, Isten ma is szabadító Isten. Ámen.