"Áldott legyen [...] Isten, mert elküldte az angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. (Dán 3,28a)"

  A babiloni fogságról szóló bibliai történetek többnyire a fogságban átélt szenvedésről és az Isten szabadításába vetett bizodalomról szólnak. Eszter könyve és Dániel könyve viszont arról is említést tesz, hogy nem csak könnyek és szenvedés a fogságban élő nép élete, hanem méltóság, reménység és áldás is. A tehetségük, alkalmasságuk révén méltóságra jutott három fiatalembert, Sadrákot, Mésakot és Abéd-Negót azzal vádolják, hogy nem tisztelik a törvényt, mivel nem hódolnak a király tiszteletére felállított aranyszobornak. Makacsul ragaszkodnak őseik hitéhez és hagyományaihoz, a Tízparancsolat rendelkezéseihez, ezért tüzes kemencébe vetik a hatóságok. Isten azonban elküldi az Ő angyalát és megszabadítja hűséges gyermekeit a pusztulástól.

    A történet csattanóját, maga a király fogalmazza meg. Azt hirdeti, hogy minden emberi törvény és hatalom fölött érvényt szerez Isten hűséges gyermekei igazságának és a legnagyobb nyomorúságból is kiszabadítja a benne bízókat. Ma is érvényes üzenete felénk. Az emberi törvények, határozatok, legbölcsebb döntéseink is lehetnek ingatagok, Isten irgalma viszont örök. Áldott legyen a szabadító Isten! Ámen.