"Pál írja: A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék..." (Róm. 12,3)

  Önértékelésünkkel rendszerint gond van. Hajlamosak vagyunk arra, hogy túlzottan felértékeljük, vagy éppen alábecsüljük önmagunkat. A környezetünk értékítélete is gyakran szubjektív. Aki bátorítani szeretne, azt hangsúlyozza: Képes vagy rá! Mások meg elbizonytalanítanak, lehűtenek, óvatosságra intenek, és azt mondják: Vigyázz! Egyedül biztos nem tudod megoldani. Ezért is nehéz helyesen értékelni önmagunkat. Igaz és valóságos képet alkotni arról, hogy mire elegendő az erőnk, képességeink, bölcsességünk. Mire futja az időnkből és mire nem.

 Az apostoli intésből sem biztos, hogy a legfontosabb szempont ragadja meg a figyelmünket. Feltehetően a "józan gondolkodás"-ra összpontosítunk, ha másokra és önmagunkra figyelünk. Az igazán "józanul gondolkozó" - Pál szerint - az, aki a környezetében élők és saját értékét is az Istentől kapott kegyelem fényében határozza meg. Igyekezzünk tehát, józanul gondolkodva, ma is hálát adni Isten üdvözítő kegyelméért. Ámen.