"Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez?" (Lk. 4,22)

Érdekes jellemrajzot fest az emberről ez az igevers. Pontosabban arról, hogy minden kezdeti lelkesedés nyomán szinte azonnal kétség támad bennünk. A kegyelem igéit hirdető Jézus szavai nyomán a názáreti zsinagóga falai közt még visszhangzik a hallgatóság - Úgy legyen! Ámen! - egyetértő helyeslése. Talán még a felgöngyölt prófétai tekercs zizegése, susogása sem halkult el teljesen, máris a fejcsóválók szórványos suttogása tölti be a termet. A rácsodálkozás csak pillanatokig tart, szinte azonnal felhangzanak a kritikus kommentek. Azt kérdezgetik egymástól: "Nem József fia ez?" - és a származás gyanakvó firtatásának árnyékában elhomályosul a igazi üzenet, a kegyelem örömhíre is. 

Az igehallgató ember feladata az, hogy a kísértés ellenében, "e világi zajban", akár a mindennapok "külső" és "belső" zűrzavarában is a kegyelmes Isten igazságára figyelve éljen. Krisztus követésében ma is egész valójával - hirdesse az élő Urat. Segítsen minket ebben Isten, a Lélek által. Ámen.