"Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!" (Zsolt.118,17)
Többször megérintett ez a zsoltár. Templomunk bejárata fölé ebből a zsoltárból írtunk idézetet: Nyissátok meg nekem az igazságnak kapuit ... A másik jelentős élmény akkor született bennem, amikor az egyik szeretett barátunk súlyos betegségben volt az intenzív osztályon: képernyő, drótok, nagy csend, Biblia az asztalon. A nehéz napok után visszatért és amikor meglátogattuk, elvette a Bibliát az asztalról, kinyította, és ezt a verset olvasta. Valóban nagy erőforrás ez a zsoltár. Luthernek kedvenc zsoltára volt. Elmondása szerint sok olyan nehézségből segítette ki, amilyenből sem császár, sem királyok, sem bölcsek ... nem tudták volna kisegíteni. A személyes bizonyságtétel a kultusz részévé vált, és ünnepelték az Úr tetteit. A páskavacsora "liturgiájában" is szerepelt. Jó lenne, ha ellankadt kezeinket felemelnénk. Jó lenne, ha a lemondásaink és kiábrándulásaink helyett hirdetnénk az élet győzelmét. Jó lenne, ha meglátnánk ma is azt, hogy életünk Istentől van, az Ő kezében van, és azért nyertük, hogy ezen az új napon is hirdessük szabadító tetteit. Jó lenne. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése