„Ezt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! Péter kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik…” (ApCsel 12,8–9)

Amikor a mennyei világ találkozik a földi keretekkel és körülményekkel, egyértelműen a mennyei világ az erősebb. Mielőtt az angyal ezeket kérte Pétertől, leestek láncai, az őrök nem ébredtek fel. Majd miután Péter megtette, amit az angyal kért, az ajtók maguktól megnyíltak előttük, hogy Péter kiszabadulhasson a börtönből. Mi két világ polgárai vagyunk, a földi és a mennyei világé, és tudom, hogy a mi Krisztusunk sokszor jön segítségül hozzánk mennyei hatalommal, hogy mi is megszabaduljunk különböző élethelyzetekből. Ehhez azonban valószerűtlen, minden emberi logikát, tudást nélkülöző dolgokat kell tenni, de tenni kell. Néha hallgatni kell, amikor emberileg szót emelnénk, van amikor fordítva. Van úgy, hogy alkalom adtán cselekedni kell, amikor mindenki más tétlenül vár, és megtörténik, hogy néha várni kell az Úr szabadítására, amikor más minden emberi tudásával és erejével tenni próbál. Adjon az Úr bölcsességet, hogy mindig megismerjük angyalait, küldötteit, és azt tegyük, amit Krisztus üzen. Ámen.