"Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberben bízni." (Zsolt 118,8)

     Egyszerű, világos, érthető üzenete van az igének, és mégis lépten-nyomon az ellenkezőjével találkozunk. Lehetetlen felsorolni, mi mindenben akarjuk emberileg bebiztosítani magunkat, kizárva Istent. Van-e egyáltalán egészséges egyensúly a hit és a biztonságkényszer között? "Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport" - mondta állítólag Oliver Cromwell. Istenhez megyek tehát oltalomért, de viszem magammal az ágyúimat is. "Reméld a legjobbat, de készülj a legrosszabbra!" - mondják mások, meglehetősen tudathasadásos állapotot előkészítve. "Segíts magadon, Isten is megsegít!" - szól a következő emberi bölcsesség, vagyis magad mellett hagyj egy kis sarkot Istennek is, hátha... Az édesanyja karjaiba szaladó kisgyermek nem visz magával puskaport, nem készül semmi rosszra, és minden segítséget azoktól a karoktól vár. Míg mi is olyanokká nem leszünk, oltalmat sehol sem lelünk! Ámen.