"Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket." (2Móz 19,4)

     Alig két hónap telt el az Egyiptomból való szabadulás óta, és a népet máris emlékeztetni kellett Isten szabadítására. A pillanatnyi helyzet nagyon könnyen felülírja a múltat, és ugyanolyan könnyen törli a jövőbe vetett reménységet is, ha csak nincs egy nagyon komoly bizalmi alap, ami a múlt és a jövő között hidat képez. Ha most bennünket szólítana meg a mi Urunk, ugyanígy mondhatná: ti láttátok, mint cselekedtem veletek... Amikor reggel kinyitjuk a szemünket, amikor nekikezdünk napi feladatainknak, amikor belevágunk valami újba, mindig jó számba venni, honnan és hogyan érkeztünk ebbe a pillanatba. Érdemes felidézni a megtartó kegyelem nyilvánvaló jeleit életünkben, hiszen ezek előttünk is ott állnak a jövőben, csak meg kell érkeznünk hozzájuk. Ha vannak is pillanatok, amikor nem tettenérhető látványos jelekben Isten kegyelme az életünkben, a hívő ember tisztában van vele, hogy soha nincs egyedül, Mennyei Atyánk vezet életünk célja felé. Ámen.