„Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad?” (Ézs 63,15a–b)

Amikor kifejezzük az Istentől való  távolságot vagy az Úrhoz való közelséget, annak adunk hangot, hogy hogyan is érezzük magunkat, azaz mennyire érezzük szeretetének és hatalmának eredményeit. Mi is sokszor nézünk fel az égre, és van úgy, hogy a prófétához hasonlóan keressük az Urat. Ézsaiás nagyon távolinak érzi Istent, hiszen számára még az ég elképzelhetetlenül messze volt. Számunkra, akik már az űrutazások korában élünk vagy éppen mi magunk szállunk fel az égbe repülővel, nem ugyanazt a disztanciát jelenti. Nem is az a mérvadó, hogy milyen mélyen vagyunk az Úrhoz képest, hanem az, hogy tudjuk, nála kell keresni a segítséget. Ebben a hitben erősít minket a prófétai szó, és rámutat arra, hogy az ő hajlékában, a templomban ma is megérezhetjük annak valóságát, hogy "Itt van Isten köztünk, jertek őt imádni, hódolattal elé állni." (MRÉ 153) Ámen.