„Amikor azonban [Péter] az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,30-31)

  Egy nagyszerű történet a Máté evangéliumából. Érdemes azzal kezdeni, ami igazából az igevers előzménye. A tanítványok látják a tenger felszínén közeledő Jézust és félnek. Igen, mi is félünk az ismeretlentől. Aztán, ha felismerjük, mint, ahogy Péter is ráismert az Úrra, megjön a bátorságunk. Bízunk abban, hogy ami emberileg lehetséges, arra mi is képesek vagyunk. Nem mindig látjuk át, hogy az evangéliumi tanítása, "embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges" fordítva is igaz. Istennél minden lehetséges, de az ember számára vannak "lehetetlenek". Nem mindig figyelünk az Úrra. 

   A történet emlékeztet, hogy sok minden elvonhatja a figyelmünket, pl. az erős szél, az elbizakodottság. Azok a külső és belső körülmények, amelyek hatnak ránk. Milyen jó, hogy éppen ott és akkor nyúl felénk az Úr, hogy megragadjon, amikor hirtelen kétségeink támadnak és rettegni kezdünk. Megszabadított, megváltott gyermekeiként még a dorgálást is könnyebb elviselni: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?". Ámen.