"[Uram,] erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben..." (Ézs 25,4)

  Ismerős meghatározás: a felső tízezer. A legtöbb ember külön kasztként tekint rájuk. Ők azok, akiknek mindenük megvan. Olyan kiváltságok birtokosai, amelyekről mások álmodni sem mernek. Általános emberi szemléletmódunk különlegesekké teszi azokat, akik az anyagi javakban, a földi kincsekben soha nem szenvednek hiányt. Akiknek a befolyás- és érdekérvényesítés terén soha nincs gondjuk. Vajon tényleg így van? Csak a nincstelent, a szegényt teszik próbára a zivatarok, a hőség, az embertelen idők? A „felső tízezer” tagjait tényleg nagy ívben elkerüli minden nyomorúság? Olyan kérdések ezek, amelyek sokkal többet foglalkoztatnak a kelleténél. Mert a szegénységet, abban határozzuk meg, hogy mi nincs és soha nem abban, hogy mi van. 

  A prófétai tanítás viszont inkább arra figyel, hogy Isten jelen van a nincstelenek, szegények és nyomorúságban élők életében is, mint örök mentsvár. Legyen ma is biztatás és hitvallássá életünkben a szép ének vallomása: „gazdag maradtam, mert van Istenem”. Ámen.