„Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre.” (2Kor 9,8)

  Majd meglátjuk, hogy mire lesz elég? Elég gyakran tesszük fel ezt a kérdést. Mire elég a fizetésünk, a nyugdíjunk, a zsebpénzünk, netán az erőnk, a tudásunk, a szakértelmünk, a jóakaratunk. Elkeserít, ha kiderül, hogy jóval kevesebbre elegendő, mint reméltük. „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” -idézzük fel a szólást ilyenkor, aztán visszafogottan újra átgondoljuk a költségvetést, az időbeosztást és még annyi mindent. Mert mindenre nem futja. 

 Az apostol ezért emlékeztet, hogy Isten hatalma viszont mindenre elégséges. Isten kegyeleme nem csak a szükségeinket tartja számon, hanem a hálás szív készségét a jócselekedetekre. Mindenütt mindenkor mindenből annyit ad, hogy áldásai nyomán szívünkben hála fakadjon. Ne legyünk restek és ne féljünk az áldást jó cselekedetekre váltani. Hinnünk kell az áldásból bőséggel futja mindenre, ezért legyünk készek teljes szívből magasztalni ma is Urat. Ámen.