"Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére..." (5Móz 8,7)

     Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy a Szentírás nem a földiekkel foglalkozik, hanem az odafelvalókkal, még akkor is, amikor vitathatatlanul földi dolgokat jelenít meg. Mit üzen a folyóvizek és mélyről fakadó források földjének képe? Hogy nem kell aggódni a körülmények miatt, nem kell beleragadni a mindennapokba, nem a munka, a megélhetés a meghatározó ebben az életben. Az Édenben elhangzott ítélet oldása ez az ige: az Istennel szövetségre lépő ember megszabadul a "töviset és bogáncskórót teremjen" súlyától, Isten kegyelme megtartó, tápláló erővé válik életében. Megtapasztalta ezt már a pusztában vándorló nép, majd Megváltónk nyitotta végtelenné a horizontot a mezők virágai és az ég madarai képével. Még ma is csak tanuljuk, ízleljük, próbáljuk a kegyelem határtalan lehetőségeit. Egy hálaadás, köszönet biztosan segít ebben. Ámen.