"Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!" (Zsolt 16,1b)

     Honnan, mi elől menekült Dávid, amikor ez a zsoltár megszületett benne? Tudjuk, hogy nem egyszer kellett menekülnie, védelmet keresnie ellenségei elől. Most azonban nem valamilyen fizikai fenyegetés, kényszerítő erő elől menekül. Olyan, mintha egy pillanatra meglátta volna a világ igazi arcát, lényegét, és elborzadva futna Teremtőjéhez. Mint amikor Nátán szembesítette bűnével, és annak következményével: addig a pillanatig fel sem merült benne, hogy halálos bűnben van. Milyen jó lenne előre látni tetteink következményeit, vagy legalább valami figyelmeztetést, mint a magasfeszültségnél a koponya... De mennyivel egyszerűbb menekülés helyett, a bűnnel való kacérkodás helyett Isten közelében lenni, tőle állandóan útmutatást nyerni. Kérjük Dáviddal együtt Isten megtartó kegyelmét! Ámen.