"Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!” (Zsolt 119,64)

  Ha létezik tudatos, alaposan megtervezett verselés, a 119. zsoltár mindenképpen közéjük sorolható. Nyolc versenként a héber ABC (pontosabban Aléfbét) sorban következő betűivel kezdődik az adott szakasz minden verse. Ezt fordításban nehéz lenne visszaadni, gondolom soha nem is ez volt a fordítók igazi célja. A Reformáció ünnepe táján, az egyházi gyakorlatban Biblia-vasárnapként emlegetett napon mégis érdemes elgondolkodni: Mit jelent átérezni, átélni, hogy az Úr kegyelme betölti a földet? Mennyire töltik még be életünket az Ő végtelen bölcsességét tükröző rendelkezései?

  Isten szeretetének megannyi bizonyítéka csodával határos módon néha egészen nyilvánvaló, máskor meg rendkívül titokzatos. Ez a vers a héber Aléfbét nyolcadik betűjével kezdődik (egyes kutatók szerint a ח írásjel, a férfi és nő szövetségét, a házasságot jelképezi). Isten maga lett a híd, amely az Ő kegyelmének szövetségében – mintegy felülről – összekapcsol egymással és örök tervének részévé tesz Krisztus által. Áldjuk ma is érte! Ámen.