"Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róm 2,4) 

A "vagy" mindig a lehetőséget veti fel. Szabad döntést hozni, azzal a felelősséggel, hogy, amit döntesz, annak következményeit vállalod. Érdemes elolvasni az előző és a következő verseket. Az ítélkezés lehetőségéről beszél, abban a kontextusban, összefüggésben, hogy lelkünkre köti, érdemes azt figyelembe venni, hogy Isten miként hoz ítéletet velünk szemben. Ha Isten jóságát, elnézését és türelmének gazdagságát, melyet veled szemben gyakorol, nem veszed számításba, amivel megtérésre, változtatásra ösztönöz, akkor mit vársz? Azt, hogy ezt ki és hogyan tudja magáévá tenni, vagy egyáltalán érvényes-e valakire közülünk, azt mindenki maga dönti el.  Attól az üzenet még üzenet. Lehet ezt a múltra nézve használni, bűnbánásként vagy sikeres, áldott eredményként értékelni, vagy a jelenre nézve hasznosan alkalmazni, vagy a jövőben, mint egy vezérfonalat figyelembe venni. A fontos az, hogy az Isten jó hozzánk, sok mindent elnéz nekünk és türelmének gazdagsága mesésen gazdag. Adjunk hálát neki ezért és kövessük gyakorlatát. Ámen.